pásztori hatalom: az Egyház Krisztustól kapott fölhatalmazása, hogy Isten népében fönntartsa azt a rendet és együttműködést, amely szükséges az üdvösséghez. - Megkülönböztetjük magát a hatalmat és azokat a hiv-okat, amelyeken keresztül ezt gyakorolják. A hiv-ok isteni és egyh. eredetűek és mint maradandó intézmények biztosítják az Egyh. életét. A hiv. adja hordozójának a hatalmat. A legmagasabb hatalom a p-é, utána a pp-öké, a többi ennek a kettőnek a részletezése. A ~ csak funkciójában különbözik a szentségi hatalomtól. Csak az egyh. rendbe beiktatott személy lehet a tanítói és kormányzói hatalom hordozója. Viszont a ~ rendezi a szentségi hatalom gyakorlását is. A 12 hatalom az egyetlen krisztusi küldetésből fejlődött ki, s az ősegyházban még egyesítve volt. A problémák akkor jelentkeztek, amikor egyes tisztségviselők valláserkölcsi szempontból méltatlannak mutatkoztak, v. egyik közösségből átmentek a másikba. Végül is a korai skolasztika dolgozta ki a 2 hatalom különbségét, s így érthetővé vált, hogy valaki az egyiket elveszítheti, a másikat nem (pl. a ~ elvesztése mellett megmaradhat a szentségi). Az Egyh. ennek az utóbbinak a gyakorlását is jogtalannak mondhatja ki. A szentségi hatalom mindenekelőtt az Euch. ünneplésére és a szentségek kiszolgáltatására irányul, a ~ Isten népének külső rendjét és életét irányítja. A 2 hatalom összetartozása megmutatkozik a bűnbánat szentségének kiszolgáltatásában, de fölismerhető a bérmálás és az →ordo kiszolgáltatásában is. Ezekhez nemcsak fölszentelés kell, hanem bizonyos joghatóság is. A Ny-i Egyh-ban a ~ átadása a beiktatással megy végbe, amit megelőz a fölszentelés, K-en magában a fölszentelésben. G.F.

LThK V:386.